Ikrek Hava

Huh, jó régen írtam. Jó lesz újrakezdeni!

Két hete fenekestül fölfordítottam az életemet, mert beadtam a válókeresetet és eljöttem a korábbi cégemtől. Ma újra dolgozom. Még nem az igazi, mindenesetre abból, amibe a fenekem ragadt úgy öt éve, már kinn vagyok. Céltudatosabban és álhatatosabban, mint annak előtte, mint valaha.

Kész csoda, óriási szerencse, amiért találtam egy majdnem olyan állást, mint az előző, majdnem annyi fizetésért. A munkaidő a lehető leghagyományosabb maradt. Párom éveket prognosztizált előre, ti. "soha többet" (ebben a büdös életben legalábbis) nem találok olyan állást, mint az előző.

Valóban, az elmúlt 14 napnak voltak vérfagyasztó pillanatai. Amikor összeszorult gyomorral léptem ki reggel az utcára,vittem isibe a gyereket, majd hazajöttem és küldtem a mail-eket a leendő munkáltatóknak. Nem panaszkodom, nem sokan jeleztek vissza, de akik igen, azok jót tudtak ajánlani. Két, az újnál másfélszer jobb lehetőség még függőben van. De a mai naptól ismét DOLGOZOM, és ez nagy örömmel tölt engem el. :)

A gyereket meg fölvették a nyolcosztályosba, és ez kettő kívánság a háromból, amit az elmúlt időszakban elkezdtem magamban mantrázni. A jó tündérke a fejemben tényleg meghallgatta és teljesítette.

A harmadik (merthogy három a magyar igazság, akarom mondani: kívánság) az, h VÉGRE elkezdjem írni az első regényemet. Erre ma este haladéktalanul sort fogok keríteni.

Plusz hallhatok Julie-ra a Julie&JUliából, és én is azt mondom: kell a határidő! Szeptembertől szeretném folytatni az egyetemet (levelező is, kommunikáció szak is, de az enyém :D), letenni a nyelvvizsgát angolból és az imádott németből - és tovább publikálni.

Ma új verseim jelentek meg emitt:

http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/2012/01/jasso-judit-versei-origami-van-gogh.html

S tervezem új blog indítását, mert írni jó. :D

De hogy időnként nincs egy váll, ahol az ember kisírhatná magát...krimi. :8)

Lehet, hogy a töméntelen, eddig elfogyasztott hírtömeg teszi, de - bennem sajnos semmilyen érzelmet nem ébreszt, mikor hallom ma is: egymillióan a szabad sajtó mellett.

Meg tüntetés. Meg ilyesmi.

Rulez. Inkább sólisztgyurmáznának, vagy ilyesmi.

Csába. Ha ebben az országban EGYMILLIÓ embert érdekelne UGYANAZ a dolog, hát szerintem az pont nem a sajtószabadság lenne. Vagy ha IGEN, akkor én máris kezdek örülni egymillió összetartó, értelmes polgártársamnak. S magam lennék az egymillió-egyedik, aki.

De. (Törlőszócska, rulez.) Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz - csuda dolgokat (by Berzsenyi).

Szabad sajtó nem fán terem.

Ahhoz először szabad emberek szükségesek.

Vagy mi. :)

Lakik egyáltalán egy fő szabad ember ebben az országban?

Nem liberális, nem ókonzervatív, nem túlkatolizált.

Hanem - szabad.

Nem szabadlelkű, nem szabados, nem olyan, aki szabadságon van.

Egyszerűen csak - szabad.

Egyébként meg azért is bullshit ez az egész, mert a hatalomnak nekimenni nemtelen feladatát majd' kétszáz éve a "szabad" sajtó végzi el. Mindannyian a szabadsajtó köpönyege mögé bújunk el, mikor állam bácsi ejnyebejnyéz egy sort.

Ennyit a szabadságról.

Majom. Pofa, parádé, szeretet. Kicsit gúnyos, de annál érzelemdúsabb kifejezések.

Az angolban az ape erőszakos embert és emberszabású majmot egyaránt jelenthet.

Ugyanis a csimpánz, a gorilla és az orángután nem monkey. Hanem ape.

Nem Charlton Hestonnal kezdeném, és Darwinra is csak végszükségben utalnék, ha más ötletem nem volna. A Majmok bolygója – Lázadás megállja helyét előbbiek említése nélkül is. Napjainkban elsősorban nem az idegen kultúrákkal („földönkívüliekkel”) való találkozásoktól kell tartani. Túlnépesedett Földünkön egyetlen vírustörzs is bőven megteszi hatását. (Pláne ha mutálódik.) 

Korábbi kritikában olvasható, hogy a film csupa kliséből áll. Ennek mindösszesen egyetlen okát látom, tudniillik sci-fi-ről van szó, a kliséket a műfaj generálja. Nem remake, sokkal inkább reboot pereg a vásznon a szemünk előtt; garantáltan várni fogjuk a folytatást. (Forgassátok le, légyszi!)

Adott egy fiatal kutató, Will Rodman, aki élő állatokon végez kísérleteket. Szeretné megtalálni az Alzheimer-kór ellenszerét; ez a betegség ugyanis az, melyben apja, Charles is szenved. Egy vírussal dolgozik, és a létrehozott ALZ-112 nevű szérumot – lelkes felelőtlenségében – úgy akarja szponzorok elé tenni, hogy mellékhatásait még nem teljesen térképezte fel.

Will nem rossz ember, hanem egy hős, akit lehet szeretni meg szidni, s együtt érezni vele meg drukkolni neki. Egy napon a sors válaszút elé állítja: a laborban, pont a támogatók részére tartandó bemutató előtt közvetlenül, a Csillagszemű nevű nőstény csimpánz kezelhetetlenül agresszívvá válik. Mialatt Will a prezentációt tartja, s az ALZ-112 intelligencianövelő hatásairól beszél, Csillagszemű ámokfutásban kezd a kutatóintézetben. Lelövik; a finanszírozás meghiúsul. Steve Jacobs, az igazgató mind a 12 kísérleti állatot megöleti, e nemtelen feladat Franklinre, az asszisztensre hárul. Valami mégis megmarad; kiderül, hogy Csillagszemű vemhesen került a laboratóriumba, és agresszív támadásának oka, hogy kölykét védelmezte. Mivel a kis jószág bent nem maradhat, itt jön a válaszút. Will hazaviszi a Cézárnak keresztelt csimpánzkölyköt. Ő is egy csillagszemű, a szer hatásaként íriszében barna foltok jelentek meg; anyjától örökölte.

Eltelik három év, aztán újabb öt. Cézár termetes hímmé cseperedik, ruhát hord, és pórázon hordják őt sétálni a san fransisco-i fenyvesekbe. Gazdájával jelnyelven kommunikálnak, s e tökély ott csorbul ki, amikor Cézár elkezdi kereni az identitását. Hiszen emberszabású, mégsem személy, de személyiség, akit azonban a szomszéd repülőgép-pilóta egyszerűen lemajmoz. A sors ösvényén megint válaszút: szerencsétlen véletlen folytán Cézárnak el kell költözni otthonából. Egy kevésbé szép napon ugyanis Charles, akit fia titokban az ALZ-112-vel kezel, állapota rohamosan hanyatlani kezd. Megtöri a szomszéd autóját, mire az őrjöngeni kezd, amit viszont Cézár nem néz tétlenül. Előbb jól megkergeti, majd megharapja a kezén. Így menhelyre kerül, ahol a tulajdonos fia, Dodge „nem szeret okos majom”. Ezt a szintén jelbeszéddel kommunikáló Maurice, az egykor cirkuszi orángután mutogatja el Cézárnak.

Will naivan azt képzeli, hogy védencének jó helye lesz, ám Dodge folyamatosan zaklatja a bent élő állatokat. Cézár előbb feltérképezi a helyet, s elkezdi előkészíteni a szökést. A lázadás csírájában nem kerül elfojtásra, mert Will nem hozhatja ki az állatot a menhelyről bírósági végzés nélkül. Mivel ott Cézárt majomként kezelik, és nem tudják, milyen szerrel kezelték az anyját – mitől lett ilyen okos -, és milyen képességei vannak, így ő lassan beilleszkedik a későbbi övéi közé. Cézár kivár, és azt is tudja, majom egyedül gyenge, de együtt erős.

Charles meghal, s Will kénytelen megosztani féltve őrzött titkát baránőjével. Caroline állatorvos, és akkor ismerkedtek meg, mikor egy alkalommal ő varrta össze a kicsi Cézár sebét az állatkertben. A nő azt mondja még a kapcsolatuk kezdetén: „szeretem a majmokat, de tartok is tőlük” – s ez a film egyik kulcsmondata. Ez intés Willnek, ráadásul olyan embertől, aki az állatok gyógyításának szenteli életét. Az emberszabásúakra mindig úgy fogunk tekinteni, mint egy korábbi ősre, s azért félhetünk tőlük, mert mi magunk soha többé nem akarunk „majmok” lenni. Úgy akarunk fölöttük uralkodni, hogy tiszta maradjon a kezünk. Aki a jégre megy, az megfázik, és igen, ez történik. A vírus előbb Franklint, aztán az ő látogatását követően a szomszédot fertőzi meg. A pilóta már betegen megy következő útjára, s így az infekció majd világszerte és rohamosan tud elterjedni.

A kéz. Cézár az egyik erdei séta alkalmával nyújtja balját Willnek, s Caroline azt mondja: „ez az engedély kérésének ősi gesztusa”. Will lecsatolja a pórázt, s a csimpánz fáról fára lendül, míg az egyik termetes fenyő tetejéről nézi a várost, fókuszban a Golden Gate-tel. Valami azonban hiányzik, ennek nem egészen így kell lenni – s a filmnek majd ugyanez lesz a záró jelenete, de akkor Cézár ruhák nélkül, az övéi között, vezérként tekint le a gyűlölt városra. S ekkor már tud beszélni.

A kéz, melyben Cézár bízik, hiszen az állatmenhelyre érve Will azt mondja, bízz bennem, menjünk be, körülnézünk. A kéz azonban nem mindig segítőkész: ott kell, hogy hagyják őt, s mikor nem sokkal később az orvos mégis hazavinné, Cézár visszatolja a rácsot. Nem akar hazamenni. Meg akarja találni az ő otthonát, ahol tényleg az övéivel lehet.

Az első szó, amit kimond, nem a „no more pain”, de hasonló. A „nem”. Látszólag eszköztelenül áll szembe Dodge-dzsal, s a kíméletlen gondozót végül együttes erővel ölik meg. Pedig nem akarják, és Cézár erre mindig ügyel; nem hagyja például, hogy a gorilla gyilkoljon, vagy hogy bosszúból öldöklés folyjon az emberek között. Ezért fintorgunk, mikor Cuba, az egyik veterán kísérleti csimpánz a hídról a mélybe taszajtja a helikoptert, melyen a kutatóintézet igazgatója könyörög segítségért. Egyetértünk, bármily furcsa, mert nincs irgalom. Kegyetlenség helyébe kegyetlenséget várj, és ez is a kiegyenlítődés történye. A majmok nem ölnek, de megbosszulják a társaikon kísérletezőket.

Minden egyes állat külön személyiség, és az igazgató ezt felejti el, amikor azt mondja még a film elején: „ez laboratórium, nem állatsimogató”. Will azonban – mondhatni – ugyanúgy szereti Cézárt, mint a saját apját. Szenzibilitása teszi őt hőssé, s bár a vírus majd az emberiség pusztulását okozhatja, ő csak a jót akarja. Valljuk be, hogy égető kíváncsisággal néznénk körül abban a világban, ahol a „majmok bolygója” van, egy fiktív jövőben.

Eddig azt hittem, hogy be vagyok oltva science-fiction ellen.

Most jól megfertőződtem.

valami hiányzott. a direktor túl közvetlenül és eléggé magabiztosan nyilatkozott az elmúlt napokban történtekről. a direktor, Alföldi Róbert, aki egy provokatív, oda sem illő kérdésre adott válasza és a hozzáfűzött kommentár miatt hamarosan a kultuszminiszter előtt kényszerül magyarázkodni.

az újságírónak ez kevés. semmi sallang, csak az ember, a direktor maga. hogy miért? mert máshoz, több és változatosabb körítéshez van szoktatva. neki ugyanis hatalmas feladata van: húsos, még a vértől csöpögő csontot kell a nép elé dobni, a pánemet. a circenzész úgyis az egész világ.

a pr-os hiányzott. feltűnően, kínzóan; a helyzet pr-osért kiáltott.

miért Alföldinek, direktori minőségben kellett kiállni a sajtó elé? azok elé, akik ugyanolyan elgyötörtek, türelmetlenek és csípőből tüzelnek, ha kell, ha nem. szabad sajtó nincs a mai magyarországon. fáradt, kialvatlan szemű médiamunkások vannak, szép számban, tisztelet a kivételnek, akik, bár újságot írnak, megmaradtak rendes, jóindulatú embereknek.

a pr ma már tudomány. annyi felhalmozott tudással, amit nem győz átadni egyik nemzedék a másiknak. több ez, mint a jó hír védelme. vagy a mindent-megtevés a reputációért. a pr-os tud tálalni, köríteni, előadni és meghallgatni. pártsemleges, hisz az a dolga. de kiáll az igazáért. úgy, hogy az mások számára érthető legyen. ettől tudomány a péer. ettől művészet. bizalomcsinálás.

esetünkben azonban a péeres a spájzban maradt. pedig most ő következhetett volna. lett feladata, egy egész Nemzet Színházáért kiállni. az ottani művészekért, az ott folyó, hangsúlyozottan művészi tevékenységért.

az ember tragédiája. emlékszünk? ha nem, az sem baj. ötvenévesen is el lehet olvasni, és nem ciki, ha csak sorok jutnak belőle az eszünkbe. be van fejezve a nagy mű, igen.  ember, küzdj és bízva bízz. ilyenek. ezért járunk színházba. mert ott van egy koncepció. ami ha kikerül onnan, megsemmisül, döglött lesz és bűzös. pedig a legjobb, az alkotói szándék hozta létre. a színház, ami ősidők óta MISZTÉRIUM.

itt azonban a minisztérium győz. vagy majd győzze Réthelyi, bár valószínűleg ő is az igazán lényeges dolgokkal szeretne foglalkozni. félreértés ne essék. Alföldi fontos. a Nemzeti fontos. a koncepció fontos. Réthelyi meg a munkája is fontos. emlékszünk, A tanúban: „olyan tehetséges maga, virágelvtárs. nem gondolt arra, hogy író legyen? – tudja, pelikán, vannak, akik ezt jobban csinálják.”

Most már elhihetnénk. Alföldi egy zseniális színházi ember, Miklósról még elválik, mennyi ideig tartanak igényt miniszteri szolgálataira. mert a szó, miniszter, az eredetileg szolgát jelent.

a pr-osnak meg szóljon valaki. ha már eleget számolgatta a befőtteket a spájzban, akkor hamar jöjjön elő. szem ne maradjon szárazon. ő tudni fogja, hogy a saját részét hogyan csinálja.

"Predator vs. Alien"

tegyük fel, hogy az én fiam volna - szigorúan képzeletben - a jobbista Novák Előd, bár ez olyan feltevés, amit még elképzelni sem igen szeretnék/tudok

az elmúlt egy hétben történt kis magánakciói miatt bizony behívnám a vasárnapi ebéd után a nappali szobába, és jól elbeszélgetnék ám vele

hogy "fiam, Előd, miket művelsz te munkaidőben a parlamentben, hát Superman-jelmezt viszel a Kósának?

még jó, hogy csupán mennydörgő orgánumával söpört félre téged az útjából, hát nem volt neked elég 24-én a tomcat-i pofon???

mit foglalkozol te azzal az idióta szélsőséges bloggerrel, minek pereled be, hát fénymásolja kedvére a kopogtatócédulákat, elvégre a  a fénymásolást a törvény nem tiltja, mit okoskodsz te nekem, vagy neki, vagy akárkinek

nem szégyelled magad, azt látom, és a Kósa is látta, hát csípőből tüzelt, hogy "vidd haza a feleségednek azt a jelmezt, mert a ti családotokban két országgyűlési képviselő van, a mienkben csak egy" - no, ennyit az álláshalmozásról

hát nem látod, fiam, Péter, nem vagy még egy kilóméter

és amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek!

nnnnnnnnnnnnna

remélem, érthető voltam!

tudod, fiam, mindig mondogatom anyádnak, az a te bajod, hogy sosem engedte istenesen kiporolni a nadrágodat, mikor kiskorodban hüjjjegyerek voltál

de a legnagyobb baj az, hogy anyád nem a hufnágel pistihez ment feleségül."

Eredet – Inception

Forgatókönyvíró-rendező: Christopher Nolan

Operatőr: Wally Pfister

Főszereplők:

Cobb - Leonardo DiCaprio

Arthur - Joseph Gordon-Levitt

Ariadne – Ellen Page

Eames – Tom Hardy

Jusuf – Dileep Rao

Saito – Ken Watanabe

Mal – Marion Cotillard

Eredet. A társasjátékot egyszerre öt, maximum hét személy/extraktor játszhatja.

Nincsen szerencsekártya, és a dobásból sem lehet kimaradni.

A menet közben megsérült játékost a többieknek magukkal kell vinni.

Senki sem maradhat a Váróban.

A játék három szinten zajlik, a cél az ezeken való tartózkodás, párhuzamosan a lépcsőzetes továbbhaladással, és legvégül az Álomban-az álomban-az álom állapot elérése.

A játékidőt a résztvevők felváltva határozzák meg. A játék akkor tekinthető befejezettnek, ha az összes szereplő egyszerre ér a pálya végére.

A történet

A főszereplő, Dom Cobb nem hazudik – inkább elhallgat.

Szeret szabadon élni – az álmaiban mégis rab, mert felesége, Mal (Marion Cotillard) emléke tartja őt fogva; ő a bűntudat, amitől egyedül képtelen megszabadulni. Munkája, az ipari kémkedés, már nem okoz akkora örömöt számára; nincs nyugvópont romokban heverő magánéletében. Egyelőre nem térhet vissza az Államokba, két hátrahagyott kisgyermekéhez; ugyanis őt gyanúsítják felesége halálával kapcsolatban. Speciális katonai módszerekkel tudat alatt tolvajkodik: csoportos álomban vesz részt, melyet eredetileg azért kísérleteztek ki, hogy a sereg álmában gyakorolja a rábízott műveleteket.

Cobb végre mindennél izgalmasabb megbízatást kap; ez azt jelenti, hogy saját tudatalattijával is szembe kell néznie. Ha sikeresen végzi el, hazamehet. Ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy újra lássa gyermekei arcát. Korábban olyan gyorsan kellett elhagyni az országot, hogy nem volt ideje elbúcsúzni tőlük.

A megbízó egy japán üzletember, Saito, arra kéri Cobbot, hogy ültessen el egy gondolatot egy fiatalember, Robert Fischer Jr. (Cillian Murphy) fejében. Az incepció lehetséges, ám korántsem veszélytelen vállalkozás. Fischer hamarosan megörökli apja hatalmas vagyonát, a konszern azonban ütközik más nagyvállalatok üzleti érdekeivel.

Cobb tehát azt a gondolatot inceptálja Fischer fejébe, hogy darabolja föl az örökséget.

A szereplők

Dom Cobb

a tolvaj,

nehéz túljárni az eszén; csak az képes erre, akit hasonló módszerekre képeztek ki.

Társa,

Arthur

az altatás és az ébresztés nagy specialistája, ő gondoskodik arról, hogy mindenki a megfelelő időben térjen vissza a realitásba.

Eames,

a hamisító

most inkább erősítésnek kell a csapatba, hogy kreatív ötleteivel, gyors reagálásával segítse az álomexpedíciót.

A dramaturgiai bravúr

Ariadne,

az építész

felvétele a csapatba. A névválasztás nyilván nem véletlen: a minotaurusz legendájában ő adta a fonalat Thészeusznak, hogy a szörny elpusztítása után kijusson a labirintusból. Dom bevezeti a műegyetemista Ariadnét a csoportos álom világába, s míg neki magyaráz, a néző is megkapja a film élvezetéhez szükséges összes információt.

Persze kell egy vegyész,

Jusuf,

aki hatékony mákonyt kever mindannyiuk számára.

A sors keze, hogy az ötök magukkal viszik

Saitót is,

mint turistát,

aki betartja az ígéretét: miután megtörténik az incepció és felébrednek, valóban egy telefonhívással elintézi, hogy Dom visszatérhessen a családjához.

Mal szerepében

Marion Cotillard

gyönyörű, légies – és félelmetes, de nem negatív karakter. Már csak egy emlék, vagy nevezhetjük úgy: projekció, Dom egy lelkiállapotát alakítja.

A férfi ugyanis nem Fischer jr. fejében végzett először incepciót. Korábban, házasságuk alatt Mallal is a mesterséges álmot kutatták, és a harmadik szinten ötven álombeli évet töltöttek el (mondjuk 4 napot intenzív alvásban a mi időszámításunk szerint). A nő nem akart visszatérni, azonban Dom inceptálta a gondolatai közé azt, hogy az ő – harmadik szintbeli – életük: álom, és vissza kell térniük a realitásba.

Ez a gondolat viszont elburjánzott benne, és Mal a való világra is azt kezdte hinni, hogy álom; mígnem egy éjszakán, amikor kedvenc szállodájukba utaztak a házassági évforduló kapcsán, az egyik ablakból a mélybe vetette magát.

Nolan nem főzi pépesre az érzelmeket, hogy aztán vígan nyomhassa le a közönség torkán. Az örök szerelem témája kicsit sem giccsesen, sőt: nyers valóságában került a vászonra. Az Eredetben mindenek mértéke az ember – nincsenek túlzások; ez egy szépen megkomponált, izgalmas mozi.

Plusz erősség: a filmzene; időnként kissé rátelepszik, de hűen szolgálja a történetvezetést.

Gyengeség: nem találtam ilyet.

A sztori kellően erős lábakon áll, Nolan maga írta és rendezte is a filmet, és ez az egységesség a színészvezetést, a látványvilágot is magában foglalja.

Szuper! A dialógusok végig lekötik a figyelmet, nincs felesleges ismételgetés, sem túláradó érzelmek, vagy bármilyen hollywood-i manír.  

Garantáltan szexmentes 148 perc, imádni fogjátok, nézzétek meg!

„Félretéve a bemutatót megelőző médiakampányt, illetve a világszintű hisztériát, ezt a filmet is – mint az összes többi műfaji próbálkozást – kizárólag a zsáneren belül érdemes bírálni, „lynch-i” mélységek után kutakodni pedig abszolút felesleges.” – Szalay Dorottya: Éber álom. www.filmtett.ro

Kimerítő kritika, filmelméleti szempontból bravúros. Amivel viszont nem értek egyet:

„Az Eredet legtöbb figurája azonban megrekedt a felskiccelés szintjén, így képtelenség igazán belehelyezkedni a világukba.” Dorottya, ezt bízd a nézőkre. A kulcsszó: fantázia!

 DiCaprio, Chris Nolan és Watanabe

A napisajtóban lassanként, de biztosan külön fogalmi csoportot képeznek az Andreák.

Itt azonnal elnézést kérek a hasonló keresztnevű olvasótól, minden további félreértés elkerülése végett.

Szóval, meglátásom szerint  leggyakrabban abból a nőből lesz a n d r e a , aki

- celebritástól esik teherbe,  vegytiszta szerelemből (csak és kizárólag!), egy darabig reménykedik is a közös életben, majd amikor végetér a románc, megszűnőben a lakóparki szerelmi fészek, akkor a bulvársajtóban kezdi sorolni sérelmeinek végeláthatatlan folyamát,

- és ebben az is benne van, hogy a szent cél érdekében (bár tudja/tudjuk-e, hogy az mi?) a kétéves gyermeket is a címlapra tegye. Szegény kis párát az apja (???) fotójával ülteti ki koldulni a Bolevard-on, a járdára.

Az egy dolog, amit a drága jó Ómolnár Miklós mondott anno az előadásában, hogy a bulvársajtó - szelep, hogy amikről ír, az nem ciki, csak éppen sokszor kiszorul a fősodorból (mind szép és jó). na de valahol meg kellene állni.

Odáig érdekes (bár évekkel ezelőtt már olvastam a Fábry-könyvben, igaz, névtelenül. de jól beazonosíthatóan), hogy az rtl klub sztárszakácsa a legyet is röptében. Mindig lesznek lányanyák, nem ez az Andrea az egyetlen, nem ő az utolsó, blablabla. De miért kell asszisztálni a folytatáshoz? Nincs neki egy anyukája/apukája/testvére/nagybátyja/nagynénje, aki elbeszélget vele, etc.? 

Mert azt gondolom, az ő esete már túllépte a bulvár hatáskörét, s már voltaképpen Andrea elmagányosodásának folyamatát láthatjuk, nézhetjük orrvézésig. (Ami az ő magánügye. Ő tehet róla/ tehetne ellene.)

A folyamatban (legkésőbb ennél a pontnál) feltűnhetne a bulvár emberi arca.

Ne a szörnyeteg látszódjék pusztán, amint hét fejéből tüzet okádva nemcsak a témáinak alanyait, de az olvasókat is fölfalja! Csapjon a főszerk, a szerk az asztalra, és kiáltsa el magát:

- Eddig, és ne tovább! Mostantól erőt fogunk kifejteni annak irányában, hogy új témákat vadásszunk fel. Mutassunk be. Mertísünk ki.

Csak annyi a bibi, hogy a végefőcím helyett általában lazán a

"hamarosan folytatjuk"

felirat úszik be...

Ja, egyébként nem veszek bulvárlapot.

A világért sem!

A neten olvasom.

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20100803/a_spermatolvajlasrol/

Nem kicsit csodálkozom is a Mamagésán.

Aki állandóan a magánélet szentségéről papol, meg hogy a párok ne bújjanak egymás fenekibe,

(és látom közben, hogy a steinerkristóf (társadalmi neme: nő) a nőilapozón (-ban) publikál az ördögi féltékenységről, de ez csak mellékszál)

szóval a Soma.

Kinek mi köze hozzá, hogyan esett meg az Ermakova: spermarablással, vagy pedig éppen peteéréskor futott bele a Beckerbe? Hát nem mindegy?

Most komolyan, az milyen már, hogy szétkenve az anyagot, majd leöblítve langyos vízzel remek bőrápolóhoz juthatunk?!

Remélem, ezt nem tudják az avonnál. Úristen, vajon mit kentem ma reggel is az arcomra?... Színezett hidratáló helyett....

Legalábbis az a fele, amely reggel hét óra után a Mokkát és Kárász Robi agyongyűrött arcát választotta, hogy hangulatba jöjjön, amíg fogmosás közben szambázik a fürdő meg a nappaliszoba között.

Nehogy azt higgyük, hogy Dr. Dániel Péter, foglalkozására nézve ügyvéd, mostantól néhány hétig az általa kivitelezett „garázdasággal”, mely még csak gyanú, fogja körbeturnézni az ország prominens tévécsatornáit.

Csak ide meghívták, hát eljött közénk, letelepedett a közszolgálat Róna utcai tüze mellett és elmondta a legújabb mesét, mely nélkül nincs reggel, se éj, se nappal, és egyáltalán: aki akarja, első kézből tudja meg. Ő vállalja tettét, mondta a beszélgetés végén, szeretettel várja a nyomozás megindulását.

Doktor Dániel tegnap – micsoda pazarlás – a reggelinek vásárolt kaszinótojását kente szét a VPOP III. kerületi épületében, a Nemzeti Együttmûködésrõl szóló 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai nyilatkozata néven ismertté vált, 1140/2010. (VII. 2.) sz. kormányhatározaton.*

Kárász Robi nem tudta, sírjon-e vagy nevessen.

Ezért a középutas megoldást választotta, és megkérdezte Doktor Dánieltől:

„Nem gondolja, hogy ez egy dedós megoldás volt Öntől?”

De Doktor Dánielt sem ejtették a fejére! Joviális arcán nem terült szét semmiféle halvány mosolyocska sem, amikor válaszolt:

„Egyáltalán nem, mert ami mostanában történik, az a demokrácia lábbal tiprása. A kormány a parlamenti bizottságok megkerülése nélkül hozza a törvényeket.” És így tovább.

Kész. Finito. Egy kérdés – egy válasz.

Persze Kárász Robi korántsem volt ilyen elégedett. Még háromszor ugrott (volna) Doktor Dániel torkának, ám ő nemes egyszerűséggel úgy rázta le magáról, mintha – urambocsá – csak egy kis kellemetlen kullancs lett volna zakójának hajtókáján.

Robi, Robi, csóváltam meg a fejem, szereptévesztésed csak a szokásos. Különben egy rendkívül szimpatikus fiatalember lennél, ha nem játszanád önjelölt módra az erkölcscsősz szigorkodó szerepét! Miért kéred számon az emberektől azt, amiért Te is a végsőkig harcolnál – az alaptermészetüket?

Ismerjük fel, hogy a demokrácia védelmében egy kaszinótojás nem alkalmatlan fegyver.

Mert amíg nincs mód másképpen kifejezni Doktor Dánielnek saját, különbejáratú nemtetszését, addig akár a VPOP épületében, akár ügyfelére várakozva, meg fogja tenni azt, amit abban a pillanatban erre a leginkább alkalmasnak vél.

Persze az ő szíve joga, és igenis lehetséges, hogy az törvénybe ütköző cselekedetre sarkallja őt. S úgy, mint a kavics, amit a sima víztükörbe dobnak, egyre nagyobb köröket ró, elérhet egészen a törvényhozó atyákig, akik szakállsimogatva dönthetnek úgy is: mégsem toljuk a honpolgárok arcába a a Nemzeti Együttmûködésrõl szóló 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai nyilatkozata néven ismertté vált, 1140/2010. (VII. 2.) sz. kormányhatározatot.

Igazán kár volt hozzászoknunk a (kereskedelmi) televíziózás képi világához. Hogy, amit látsz, az úgy van és semmiképpen sem máshogyan. Viszont klassz, mert éppen az ilyen mokkás, kárászrobis beszélgetések lazítanak egy picit a gyeplőn, ti. éppen fordítva, mint Rodolfó mondta annak idején, vigyázat, nem csalnak, csak az arcokat figyeljék!

A gyűrött riporterét, aki már azelőtt halálosan unja a beszélgetést, mielőtt az elkezdődött volna.

A joviális Doktor Dánielét, akinek tettét sem elítélni, sem megérteni, maximum végighallgatni érdemes. (Persze vannak ilyen-olyan magyarázatok, egyet föntebb én magam is adtam.)

Blogolónak pedig ez különösen jó, mert lehet í r n i  róla, önfeledten lubickolni a szavak tengerében, ez a legnagyobb élvezet! S persze másnap, harmadnap reggel is visszaülni a közszolgálat Róna utca tüze mellé, szárítkozni, kávét inni, aztán az egészet kezdeni elölről, míg a Hír szent, a Vélemény szabad, és figyelni Kárász Robi arcát, akit sosem érdekel a másé, de mindig megmondja véleményét; mert együgyű világ lett ez, kérem szépen.

Csak a képernyő miatt van az, hogy úgy tűnik: a világ – színes.

*Ő csak úgy nevezte: bulla.

 - Hiszen ha az ember hajót nevez el, pezsgőt vág hozzá. Nos én is elneveztem valamit, de én a reggelimet vágtam hozzá, elvégre az ember ne csak virtuálisan "betyárkodjék". -

http://napiaszonline.hu/aktualis/kaszinotojas_landolt_az_orbanbullan_21850

Happy Birthday-lunch with Fru, by Anita:

Vega menü - Grillezett zöldség, pici steak burival, rántott sajttal

Fehérmarcipános csokitorta-szelet (óóóóriási)

kevéske depis blogok olvasása :-D (csak kíváncsi voltam)

sok jókedv, rengeteg poén (Postás Pet hozza az Avont, meg ilyen blődségek)

örömérzet afelett, hogy Babu hegedül meg énekes iskolába jár, mert a zene szükséges a boldog élethez:-), akkor is, ha még mindig szafariállatorvos szeretne lenni :-)

davidgetta, hmmm, és pici merengés: nem ciki ez így, ennyi idősen?! - de nem, mert lélekben 28-nak érzem magam...:-D

megfogadása annak, hogyha legközelebb jön mo-ra pólpoccc, elmegyünk megnézni (Bettivel, Fruval, Babuval)

menjünk-e lédigagára nov-ben, de jó lenne, kész társadalmi esemény...vicc, de több mint a fele igaz

Vitao Zöldtea friss mentalevéllel, istenifinom, jóillatos

Nemtom, mennyit haladok ma közgázból, de a müllerpéterbe már beleolvastam (hát abból mindennap vizsga van, nemde?!)

Nagyjából ennyi az annyi, 13 óra után nem sokkal :-)

Az a konzekvencia eddig, hogy felnőtt életem legintenzívebben megélt szülinapja a mai.

Tényleg az összes percet azzal a boldog tudattal szeretném eltölteni, hogy igen, ez az én napom! :-)

Szülinapi köszöntés, TOP 4:

1. Peti (6.50)

2. Fru (7.50)

3. Apu (9.18)

4. Betti (11.09)

Születésnap

Ma eddig már csupa olyan ajándékot kaptam az Élettől, amire valóban szükségem van.

1. A párom felkelt fél hatkor, hogy reggelit és kávét készítsen nekem. J (Pedig vizsgaidőszakban van, és ráért volna összedobni egy gyertyafényes vacsit.)
2. Fru végre jött dolgozni, és tőle Müller Péter: Gondviselés c. könyvét kaptam meg. J
3. Ma du. 5-kor Babu fellép az Énekes Iskolával a Bazilikában, megyünk őt megnézni Fruval, aki rengeteg gyönyörű képet fog ezen alkalomból készíteni. J
4. Egy ügyfél nagyon hálás volt, amiért rövid időn belül megoldást találtam a problémájára, és azt kérdezte: lehetséges, hogy minden alkalommal velem beszéljen, ha kérdése van?...Sajnos ennek volt már hátulütője, így próba-szerencse. Ha pont én veszem fel legközelebb is…J
5. Sikerült meggyőznöm egy alkuszt arról, hogy az adásvétel napjától keletkezik a kötelezőre vonatkozó díjfizetési kötelezettség (a pontos jogszabályi hely megadásával). Elnézést kért (ergo nem tudta, hogy is van ez) és további szép napot kívánt (miközben törölgette a vért a szája széléről… :-D).

A (szüli)napnak még nincs vége…J J J

Folyt. köv.

Ma eddig már csupa olyan ajándékot kaptam az Élettől, amire valóban szükségem van.

1. A párom felkelt fél hatkor, hogy reggelit és kávét készítsen nekem. J (Pedig vizsgaidőszakban van, és ráért volna összedobni egy gyertyafényes vacsit.)
2. Fru végre jött dolgozni, és tőle Müller Péter: Gondviselés c. könyvét kaptam meg. J
3. Ma du. 5-kor Babu fellép az Énekes Iskolával a Bazilikában, megyünk őt megnézni Fruval, aki rengeteg gyönyörű képet fog ezen alkalomból készíteni. J
4. Egy ügyfél nagyon hálás volt, amiért rövid időn belül megoldást találtam a problémájára, és azt kérdezte: lehetséges, hogy minden alkalommal velem beszéljen, ha kérdése van?...Sajnos ennek volt már hátulütője, így próba-szerencse. Ha pont én veszem fel legközelebb is…J
5. Sikerült meggyőznöm egy alkuszt arról, hogy az adásvétel napjától keletkezik a kötelezőre vonatkozó díjfizetési kötelezettség (a pontos jogszabályi hely megadásával). Elnézést kért (ergo nem tudta, hogy is van ez) és további szép napot kívánt (miközben törölgette a vért a szája széléről… :-D).

6. 6. 7végén megyünk Állatkertbe (végre!), s e közelgő eseménynek már a tudata is boldogító.

A (szüli)napnak még nincs vége…J J J

Ma eddig már csupa olyan ajándékot kaptam az Élettől, amire valóban szükségem van.

1. A párom felkelt fél hatkor, hogy reggelit és kávét készítsen nekem. J (Pedig vizsgaidőszakban van, és ráért volna összedobni egy gyertyafényes vacsit.)
2. Fru végre jött dolgozni, és tőle Müller Péter: Gondviselés c. könyvét kaptam meg. J
3. Ma du. 5-kor Babu fellép az Énekes Iskolával a Bazilikában, megyünk őt megnézni Fruval, aki rengeteg gyönyörű képet fog ezen alkalomból készíteni. J
4. Egy ügyfél nagyon hálás volt, amiért rövid időn belül megoldást találtam a problémájára, és azt kérdezte: lehetséges, hogy minden alkalommal velem beszéljen, ha kérdése van?...Sajnos ennek volt már hátulütője, így próba-szerencse. Ha pont én veszem fel legközelebb is…J
5. Sikerült meggyőznöm egy alkuszt arról, hogy az adásvétel napjától keletkezik a kötelezőre vonatkozó díjfizetési kötelezettség (a pontos jogszabályi hely megadásával). Elnézést kért (ergo nem tudta, hogy is van ez) és további szép napot kívánt (miközben törölgette a vért a szája széléről… :-D).

6. 6. 7végén megyünk Állatkertbe (végre!), s e közelgő eseménynek már a tudata is boldogító.

A (szüli)napnak még nincs vége…J J J

Vasárnap délelőtt, verőfényes napsütésben, vidéki pihenés, kertasztalnál.

Beszélgetünk a rendszerről (véletlenül már megint ez jött szóba).

Mikor a gyerek, nyolcéves, egyszercsak megszólal, a legnagyobb nyugalommal fűzve megjegyzést a felnőttek társalgásához:

- De már 20 éve (!!!) demokrácia (!!!) van.

- Honnan tudod?! (meghökkenünk, felnevetünk)

- Volt az Irigy Hónaljmirigyben.

Később társasjáték is előkerül, kívánságra a Gazdálkodj okosan. A gyerek - teljesen érthetően - úgy olvassa fel az IBUSZ-t az egyik Szerencsekártyáról, hogy "ájbusz".

Mindent tud.

"Utaztam haza Pestről. A Mc Donald’s-ban vártam a vonatindulást, amikor a mellettem levő sarokban felcsendült a jól ismert szülinapi köszöntődal. Vagy tíz gyerek ünnepelt, társuk szülinapját. Így van rendjén. A szülinap fontos.

Aztán eszembe jutott Viki. Amikor két hete délután bejöttek rajzra, odajött hozzám: „Képzeld, a tanító néni ma nézte a naplót, és azt mondta, nekem ma van a szülinapom! Nem is tudtam….”

Nem, mert még sosem ünnepelték meg. Most 9 éves.

Ezekben a családokban nincsenek megtartva az ilyen jellegű családi ünnepek. Hogy voltak e valaha, és mikor, miért tűntek el, nem tudom. A kisebb gyerekek nem tudják azt sem, mikor születtek. A nagyobbak már megtanulják, de csak az adatok miatt. Nem a várva várt ünnep az, ami emlékezetessé teszi.

Még nem hallottam szülinapi tortáról, vagy szülinapi bulizásról náluk, pedig kortársaiknál gyakori. Kell e, hogy nekik is legyen? Miként csapódik le bennük a másik ünneplése, akiknél fontos, és ahol megengedhetik maguknak a családok?

Mert a suliban látják, hogy van ilyen. Sok helyen szokás errefele is, hogy születésnapkor a szülők vagy egy kis cukorkát, a tehetősebbek sütit, vagy tortát, üdítőt visznek be a suliba, és az ünnepelt megvendégeli osztálytársait. Tegnap is volt ilyen. Az osztálytársak egy-egy fóliába csomagolt bonbont kaptak a kislánytól, aki tegnap volt 10 éves.

A kisfiú nem ette meg, eltette a táskájába. Épp náluk voltam, amikor hazaértek a suliból. Az egyetlen szobában ültünk az ágy szélén. Más berendezés nincs.

A kisöccsével jött, aki most elsős. Ledobta a táskát az ágyra, majd gyakorlottan felkapta a fal mellől az öt literes műanyag flakont, amiben az ivóvizet hozzák a kútról, és meghúzta. Aztán leült az ágyra, és elővette a bonbont.  Az öccse, és a másik, aki két éves, csendben figyelte. Kibontotta, majd megpróbálta eltörni. Nem ment. Túl kicsi volt, és a formája is kerek. Akkor óvatosan beleharapott. Megnézte, aztán még egy kicsit harapott. Hogy igazságos legyen. Aztán továbbadta az elsősnek. Ő is így tett. Végül a kicsi szájába került a harmada. Mindezt hang, követelőzés nélkül, rutinosan, természetesen tették.

Épp ez volt benne a fájó annak, aki nézte.  Az egy szem szülinapi bonbon szétharapása három fele. Természetesen, megszokottan.

Eszembe jutott, hogy megpróbálok valamit. Feljegyezni, figyelni a szülinapokat, és meglepni őket valami aprósággal. Azokat, akiket senki sem köszönt. Még nem tudom miből. De meg kell csinálni. Mert nem lehet, hogy ne éljék át élményként a születésnapot.

Kell, hogy az ő gyerekeinek majd fontos legyen."

Forrás: http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.phpview=bejegyzes_oldal&bejid=125918

A fenti idézet L. Ritók Nóra blogjából származik, amit az fn.hu weboldalán vezet.

Ajánlom szíves figyelmetekbe a többi bejegyzést is, melyek a pedagógus Rita áldozatos munkájáról tesznek méltó tanúbizonyságot.